Eucharisztia

Eucharisztia (a görög eu és kharisz szavakból): hálaadás. Tág értelemben mise, szoros értelemben az Oltáriszentség. …
Az Eucharisztia elnevezés bizonyára a benne levő kharisz, ‘kegyelem, kegyelmi adomány’ fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyház úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Teljes értelemben az Eucharisztia Jézus áldozati teste és vére a kenyér és a bor színe alatt, ahogy ő ebben a jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte és mint örök emlékezetét az Egyházra hagyta. Ezt az emlékezetet az Egyház a legelső idők óta ünnepelte…
… a kenyér az én testem, a bor az én vérem kizárja a jelképes értelmezést. Jézus szava csak akkor igaz, ha a kenyérben és a borban olyan természet fölötti változás megy végbe, hogy az valóban az ő áldozati testének és vérének mondható. Ebből következik Jézus valóságos jelenléte a kenyér és a bor színe alatt. Ugyanakkor a szavak értelme szerint mint áldozat van jelen, vagyis a megváltás misztériumával együtt. A rendelkezés, hogy ezt tegyék az ő emlékezetére, fölhatalmazza a tanítványokat, hogy megemlékező tettüknek olyan ereje és érvénye legyen, mint az övének volt, vagyis hogy a kenyeret és a bort hálaadás keretében az ő jelenlétének és megváltó művének kifejezőjévé tegyék… Ezért az Egyház liturgikus ténykedése nem sokszorozza meg Jézus személyét és megváltói művét, hanem megjeleníti, itt és most jelenvalóvá teszi. Vagyis az emlékezeti jelleg minden hálaadó ünnepet, minden misét tartalmi egységbe fog össze Jézus utolsó vacsorájával, ill. keresztáldozatával. Így az Egyházban megtartott hálaadó cselekmények bármennyire is távol vannak egymástól térben és időben, mégis egy valóságot fejeznek ki és egy történelmi eseményt jelenítenek meg. Ezzel az Egyház egyetemességét, katolicitását tükrözik. Az Egyház mindig azt képviseli és közvetíti, amit Jézus mint megváltó adott az emberiségnek.
forrás: lexikon.katolikus.hu