Nagyhétfő
Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment. Itt élt Lázár, akit Jézus feltámasztott a halálból. Vacsorát rendeztek Jézus tiszteletére Márta felszolgált, Lázár pedig ott ült Jézussal a vendégek között.
Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat, megkente vele Jézus lábát, majd hajával megtörölte. A ház betelt a kenet illatával. Jézus tanítványai közül az egyik, aki elárulni készült őt, a karióti Júdás, megszólalt: „Miért nem adtuk el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és miért nem osztottuk szét a szegények között?” Ezt azonban nem azért mondta, mintha gondja lett volna a szegényekre, hanem mert tolvaj volt; ő kezelte a pénzt, és az adományokat ellopkodta.
Jézus azt mondta neki; „Hagyd békén őt, hiszen temetésem napjára teszi. Mert szegények mindig lesznek veletek, én azonban nem leszek mindig veletek.”
A zsidók közül sokan megtudták, hogy Jézus Betániában van, és odamentek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halálból. Ekkor a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mivel miatta a zsidók közül sokan hittek Jézusban. “
Jn 12,1-11
„ Isten az irántunk való szeretetét és annak mértékét leginkább azzal bizonyította, hogy Jézus szeretettel vállalta értünk a kínhalált.
A mai evangéliumi történetben szereplő Mária, Lázár nővére, példát ad nekünk arra, hogy milyen válasz méltó ahhoz a túláradóan tékozló szeretethez, amelyet Isten Fia tanúsít irántunk. Az ő csendes, háttérbe húzódó, ugyanakkor ünnepet rendező, szintén pazarlóan nagylelkű szeretete illik igazán Krisztus szenvedésének és halálának ünnepléséhez.
Nem véletlen, hogy Mária tettét Júdás kifogásolta, aki tolvaj létére önző és becstelen volt. Ha méltó választ akarunk adni Isten nagylelkű, gondoskodó, tékozló szeretetére, akkor nekünk is Máriához hasonló nagylelkű és szolgáló szeretettel kell körülvennünk azokat, akiket Isten nekünk ajándékozott!
Júdás rosszalló megjegyzésére hangzott el Jézus figyelmeztetése, hogy Ő nem lesz mindig velük. A jelenlevők közül – Jézuson kívül – senki sem gondolta, hogy ez az alkalom az utolsó, amikor békés körülmények között együtt lehetnek Vele.
Elkezdődött a nagyhét. Olyan lelkülettel éljük át ezt a néhány napot, mintha életünk utolsó húsvétját ünnepelnénk itt a földön! Tegyük félre a legnemesebbnek látszó ügyeket, a legfontosabbnak tűnő feladatokat is! Mindenekelőtt Jézus szeretete töltse el a szívünket! Vállaljuk szívesen testvéreink szolgálatát is, amint Jézus tette az utolsó vacsora előtt és alatt! Maradjunk hűségesek Jézushoz és azokhoz, akiket a mennyei Atya nekünk ajándékozott és ránk bízott, nemcsak ezekben a napokban, hanem egész életünkben, mindhalálig! ”
Ágoston OFM atya
Helyszín napjainkban:
Betánia elhelyezkedése:
Betánai 19.szd
Betánai 19.szd
Máta, Mária és Lázár háza
Betánia 1940-es évek
Lázár sírja
Lázár sírja
Lázár sírja
Betánia
Lázár sírja
„Mária pedig vett egy font illatos, drága nárdusz-olajat… ”
nárdus, valódi nárdus (gör. nardosz, lat. Nardostachys grandiflora): a macskagyökérfélék családjába tartozó növény. A Himalája 4000 m magas hegyi legelőin őshonos, évelő, 40 cm-nél nem magasabb, vastag gyöktörzsében tárolja tápanyagait. Föld feletti rövid, barna szőrös hajtásainak végén erednek háromerű szálas lándzsás levelei. Közülük emelkedik ki a virágtartó szár, amelynek végén gömbszerű fejbe csoportosulnak fakó lila virágai. Aromás illatáról és mereven felálló szárán hozott, éréskor lecsüngő fejecske-virágzatáról kapta tudományos nevét. A különleges illatú, igen drága nárdus olajat a növény lombfakadás előtt szedett, megszárított gyöktörzséből és szárából készítik. Palesztinába Indiából hozták be.
Zárt alabástromedényekben forgalmazták, amelyek nyakát használat előtt letörték, ahogy Mária Magdolna is tette, mielőtt Jézus lábát megkente vele (Mk 14,4). A közel-keleti népek és a rómaiak a templomi szertartásokon és temetéseken egyaránt a „legdrágább” felajánlásának jelképes aktusaként öntöttek belőle az áldozati füstölőbe. (Magyar Katolikus Lexikon)
