Húsvéti vigília
Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek.
Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.
Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”
Mk 16,1-7
Kapcsolódó szentírási részek:
„ Nincs olyan gonoszság, amellyel Krisztus ne nézne szembe velünk együtt.
Nincs olyan ellenség, amelyet Krisztus már le ne győzött volna.
Nincs olyan kereszt, amelyet Krisztus már ne hordozott volna értünk, és amelyet ne hordozna ma is velünk együtt.
És minden kereszt túloldalán megtaláljuk az új életet a Szentlélekben, amely a feltámadás által teljesedett be.
Ez a hitünk.
Ez a tanúságtételünk a világ előtt. ”
(Szent II. János Pál – Homília Baltimoreban, 1995. 10. 08.)
