Lukács evangélium – 4.

Jézus megkísértése.

¹Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult ²negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. ³Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” ⁴De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” ⁵Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. ⁶„Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. ⁷Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” ⁸Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” ⁹Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! ¹⁰Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: ¹¹Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” ¹²De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” ¹³Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.

Jézus Galileába megy.

¹⁴Jézus most a Lélek erejével visszatért Galileába. Híre elterjedt az egész környéken. ¹⁵Tanított a zsinagógákban, és mindenki magasztalta.

Jézus a názáreti zsinagógában.

¹⁶Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. ¹⁷Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: ¹⁸„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, ¹⁹és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” ²⁰Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. ²¹S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” ²²Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia?” – kérdezgették. ²³Így szólt hát hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, magadat gyógyítsd! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, vidd végbe itt, a hazádban is!” ²⁴Majd így folytatta: „Bizony mondom nektek, hogy egy prófétát sem látnak szívesen a saját hazájában. ²⁵S igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. ²⁶De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidóni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. ²⁷Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szír Naamán.” ²⁸Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. ²⁹Felpattantak, kiűzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák. ³⁰De ő áthaladt köztük és eltávozott.

Jézus Kafarnaumba megy.

³¹Jézus lement Kafarnaumba, Galilea egyik városába, és szombaton tanította őket. ³²Tanítása mindenkit ámulatba ejtett, mert szavának hatalma volt.

A kafarnaumi ördögűzés.

³³Volt a zsinagógában egy ember, akiben egy tisztátalan démon lelke volt. ³⁴Ez hangosan kiabálta: „Hagyd abba! Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.” ³⁵Jézus ráparancsolt: „Elhallgass és menj ki belőle!” Erre az ördög a földre sújtotta, kiment belőle, anélkül, hogy bajt okozott volna neki. ³⁶Mindenki elámult, s egymás közt azt kérdezgették: „Miféle beszéd ez? Akkora hatalma és ereje van, hogy még a tisztátalan lelkeknek is tud parancsolni, úgyhogy kimennek a megszállottakból?” ³⁷Híre elterjedt az egész környéken.

Péter anyósának meggyógyítása.

³⁸Jézus a zsinagógából kijőve, Simon házába ment. Simon anyósa magas lázban feküdt. Szóltak neki miatta. ³⁹Fölé hajolt, parancsolt a láznak, és az nyomban elhagyta. Mindjárt fel is kelt és kiszolgálta.

Betegek gyógyítása.

⁴⁰Napnyugta után hozzátartozóik elvitték hozzá a különféle bajokban szenvedő betegeket. Egyenként rájuk tette kezét, s meggyógyította őket. ⁴¹Sokakból ördögök mentek ki, így kiáltozva: „Te az Isten Fia vagy!” De ő rájuk szólt, s nem engedte szóhoz jutni őket, mert hisz tudták, hogy ő a Krisztus.

Jézus magányba vonul.

⁴²Amikor megvirradt, kiment egy elhagyatott helyre. A nép kereste, míg meg nem találta. Marasztalták, hogy ne hagyja ott őket. ⁴³De ő azt felelte: „Más városokban is kell hirdetnem az Isten országát, hiszen ez a küldetésem.” ⁴⁴És hirdette Júdea zsinagógáiban.